HEGEDŰS GÁBOR festőművész (1933 – 2021.)
Életrajz
Hegedüs Gábor ("HEGE" a képek aláírásán) 1933-ban született Miskolcon. Édesapja az ottani környék bányáinál karbantartó művezetőként dolgozott, így került gépésztechnikusi tudással a bányaműszaki irodába rajzolónak. Ott felfigyeltek rajzkészségére és tovább küldték Budapestre. Szakérettségi után a Képzőművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait Bernáth Aurél tanítványaként.
1956 őszén évfolyamtársaival elhagyta az országot.
Párizsba került és az ottani Académie des Beaux Arts (Képzőművészeti Akadémia) növendékeként végzett. Később, a diplomázás után is folyamatosan kapcsolatot tartott a szintén Magyarországról Párizsba került, ott nevet szerzett Bernáth-tanítvány Szabó Ákossal, valamint a Németországba emigrált Lakner Lászlóval.
Az Akadémián ismerte meg nagy szerelmét, későbbi feleségét, akitől kislánya született. Francia arisztokrata családból származó feleségét családja kitagadta, nincstelen Kelet-Európából menekült férje miatt. Párizsban rendkívül szűkös körülmények között éltek. Rajzolóként dolgozott (kerámiázott is), kisebb galériákban szerepelt, de képeiből nem tudtak megélni.
Ebben a hosszantartó egzisztenciális küzdelemben végül összeomlott, kórházi kezelésre szorult, nem volt más választás, 1968 végén haza kellett térnie Magyarországra. A Franciaországban töltött 13 év alkotásai elkallódtak, soha nem kerültek haza.
Visszakerült Kazincbarcikára ott élt és alkotott 2014-ig, új élettársával Gross András lányával Mártával. Az 1970-80-as években részt vett a helyi - környékbeli képzőművészeti stúdiók munkájában, csoportos kiállításokon. Munkái szerepeltek Magyarországon, Lengyelországban, Németországban és Csehszlovákiában. Évekig fotózással is intenzíven foglalkozott. Csak fekete-fehér képeit teljes egészében maga laborálta, portrék, épületek, a természet részeinek néha különös látószögű bemutatásával kiemelve a számára fontos lényeget. Fotókiállításokon is szerepelt, díjat nyert több képével akkoriban.
Sajnos kívül rekedt a hazai művészet fő sodrából. Az évtizedek során párjával mint többet betegeskedtek, rosszabb és rosszabb egzisztenciális helyzetbe kerültek. Műkereskedők, galériák felvásárlói potom áron hordták szét az életmű jelentős részét.
Élettársa 2014-ben bekövetkezett halála után, annak budapesti unokahúga, akivel korábbi évtizedekben is szoros kapcsolatot tartottak, családtagként felköltöztette Budapestre és segítette élete végéig. Csodálatos, befogadó közösségre talált a Magyar Evangéliumi Testvérközösségben, Iványi Gábor Vezető lelkész -megbecsülése jeléül- urnáját a Megbékélés Háza falában helyezte el.
Élete utolsó 7 évében tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, bekapcsolódott a III. kerületi művészeti életbe, részt vett országos és kerületi kiállításokon, de két önálló kiállítással is szerepelt.
2021. augusztus
Összeállította Vég Kata, Gross Márta unokahúga.
Gábor HEGEDŰS/HEGE-signature des tableaux, sa marque/Il est né en 1933 à Miskolc, son père travaillait comme mécanicien maintenance dans les Mines locales, c est ainsi que Gábor a été employé comme dessinateur, ses dessins fins et son habilité ont attiré l attention des dirigeants qui l ont envoyé à Budapest pour continuer ses études où après son bac technique, il est inscrit à l École Supérieure des beaux Arts comme élève-apprenti du célèbre peintre Aurél Bernáth.
En 1956 avec certains étudiants de la promotion il immigre en France plus précisément à Paris où il termine l Académie des beaux-arts.
Après son diplôme il prend contact avec un autre élève de Aurél vivant à Paris en la personne de Ákos Szabó et avec un autre immigré hongrois résidant en Allemagne László Lackner.
C est à l Académie qu il fait la connaissance de son grand amour, sa future épouse, avec laquelle il a une fille la mère de Demba. La famille des beaux parents d origine aristocrate n a jamais accepté Gábor immigré Europe de l est, c est ainsi que son épouse est excommuniée par ses parents. A Paris ils vivaient dans des conditions très difficiles : Gábor travaillait comme dessinateur, faisait la céramique et amenait des tableaux dans des petites galeries, tous ces efforts n ont pas suffis pour une vie normale, sécuritaire. C est dans cet état de chose que Gábor tombe malade et se retrouve à l hôpital.
En 1968 Gábor rentre chez lui en Hongrie où il s installe à Kazincbarcika, toujours dans la région de Miskolc et continue sa vie avec sa nouvelle compagne, la fille de András Gross, Márta. Les tableaux et graphiques réalisés pendant ses 13 années de son séjour à Paris restent sans suite, leur sort reste inconnu.
Pendant les années 70-80 il participe aux travaux des studios d arts locaux, exposition commune avec les peintres de la région
Ses tableaux, graphiques et photos ont été exposés en Hongrie, Pologne, Allemagne et en Tchécoslovaquie.
Comme ci-dessus cité il était un grand patient de la photographie/noir-blanc/ portraits, bâtiments, nature qu il montrait sous d autres angles et aspects. Avec les photos il a gagné plusieurs prix.
Gábor s est marginalisé, il n a pas approché la grande élite des peintres hongrois, leurs conditions de vie sont devenues de plus en plus difficiles et les agents commerciaux rachetaient ses tableaux a des prix misérables.
Après la mort de Márta, c est la nièce à cette dernière qui le prend en charge à Budapest jusqu à son dernier jour comme membre entier de la famille.
Pendant les sept dernières années, il fréquente le regroupement des évangélistes de Gábor Iványi au III. arrondissement, ses visites dans ce temple ont donné un autre sens à sa vie. Une partie de ses centres sera installée dans l enceinte de l église.
Pendant cette période, Il participe à la vie culturelle du 3. arrondissement avec deux expositions, il devient membre de l organisation national des artistes des beaux arts..
2021 août
Rassemblé rédigé par Kata Vég, la nièce à Márta Gross.
Életrajz
Hegedüs Gábor ("HEGE" a képek aláírásán) 1933-ban született Miskolcon. Édesapja az ottani környék bányáinál karbantartó művezetőként dolgozott, így került gépésztechnikusi tudással a bányaműszaki irodába rajzolónak. Ott felfigyeltek rajzkészségére és tovább küldték Budapestre. Szakérettségi után a Képzőművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait Bernáth Aurél tanítványaként.
1956 őszén évfolyamtársaival elhagyta az országot.
Párizsba került és az ottani Académie des Beaux Arts (Képzőművészeti Akadémia) növendékeként végzett. Később, a diplomázás után is folyamatosan kapcsolatot tartott a szintén Magyarországról Párizsba került, ott nevet szerzett Bernáth-tanítvány Szabó Ákossal, valamint a Németországba emigrált Lakner Lászlóval.
Az Akadémián ismerte meg nagy szerelmét, későbbi feleségét, akitől kislánya született. Francia arisztokrata családból származó feleségét családja kitagadta, nincstelen Kelet-Európából menekült férje miatt. Párizsban rendkívül szűkös körülmények között éltek. Rajzolóként dolgozott (kerámiázott is), kisebb galériákban szerepelt, de képeiből nem tudtak megélni.
Ebben a hosszantartó egzisztenciális küzdelemben végül összeomlott, kórházi kezelésre szorult, nem volt más választás, 1968 végén haza kellett térnie Magyarországra. A Franciaországban töltött 13 év alkotásai elkallódtak, soha nem kerültek haza.
Visszakerült Kazincbarcikára ott élt és alkotott 2014-ig, új élettársával Gross András lányával Mártával. Az 1970-80-as években részt vett a helyi - környékbeli képzőművészeti stúdiók munkájában, csoportos kiállításokon. Munkái szerepeltek Magyarországon, Lengyelországban, Németországban és Csehszlovákiában. Évekig fotózással is intenzíven foglalkozott. Csak fekete-fehér képeit teljes egészében maga laborálta, portrék, épületek, a természet részeinek néha különös látószögű bemutatásával kiemelve a számára fontos lényeget. Fotókiállításokon is szerepelt, díjat nyert több képével akkoriban.
Sajnos kívül rekedt a hazai művészet fő sodrából. Az évtizedek során párjával mint többet betegeskedtek, rosszabb és rosszabb egzisztenciális helyzetbe kerültek. Műkereskedők, galériák felvásárlói potom áron hordták szét az életmű jelentős részét.
Élettársa 2014-ben bekövetkezett halála után, annak budapesti unokahúga, akivel korábbi évtizedekben is szoros kapcsolatot tartottak, családtagként felköltöztette Budapestre és segítette élete végéig. Csodálatos, befogadó közösségre talált a Magyar Evangéliumi Testvérközösségben, Iványi Gábor Vezető lelkész -megbecsülése jeléül- urnáját a Megbékélés Háza falában helyezte el.
Élete utolsó 7 évében tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, bekapcsolódott a III. kerületi művészeti életbe, részt vett országos és kerületi kiállításokon, de két önálló kiállítással is szerepelt.
2021. augusztus
Összeállította Vég Kata, Gross Márta unokahúga.
Gábor HEGEDŰS/HEGE-signature des tableaux, sa marque/Il est né en 1933 à Miskolc, son père travaillait comme mécanicien maintenance dans les Mines locales, c est ainsi que Gábor a été employé comme dessinateur, ses dessins fins et son habilité ont attiré l attention des dirigeants qui l ont envoyé à Budapest pour continuer ses études où après son bac technique, il est inscrit à l École Supérieure des beaux Arts comme élève-apprenti du célèbre peintre Aurél Bernáth.
En 1956 avec certains étudiants de la promotion il immigre en France plus précisément à Paris où il termine l Académie des beaux-arts.
Après son diplôme il prend contact avec un autre élève de Aurél vivant à Paris en la personne de Ákos Szabó et avec un autre immigré hongrois résidant en Allemagne László Lackner.
C est à l Académie qu il fait la connaissance de son grand amour, sa future épouse, avec laquelle il a une fille la mère de Demba. La famille des beaux parents d origine aristocrate n a jamais accepté Gábor immigré Europe de l est, c est ainsi que son épouse est excommuniée par ses parents. A Paris ils vivaient dans des conditions très difficiles : Gábor travaillait comme dessinateur, faisait la céramique et amenait des tableaux dans des petites galeries, tous ces efforts n ont pas suffis pour une vie normale, sécuritaire. C est dans cet état de chose que Gábor tombe malade et se retrouve à l hôpital.
En 1968 Gábor rentre chez lui en Hongrie où il s installe à Kazincbarcika, toujours dans la région de Miskolc et continue sa vie avec sa nouvelle compagne, la fille de András Gross, Márta. Les tableaux et graphiques réalisés pendant ses 13 années de son séjour à Paris restent sans suite, leur sort reste inconnu.
Pendant les années 70-80 il participe aux travaux des studios d arts locaux, exposition commune avec les peintres de la région
Ses tableaux, graphiques et photos ont été exposés en Hongrie, Pologne, Allemagne et en Tchécoslovaquie.
Comme ci-dessus cité il était un grand patient de la photographie/noir-blanc/ portraits, bâtiments, nature qu il montrait sous d autres angles et aspects. Avec les photos il a gagné plusieurs prix.
Gábor s est marginalisé, il n a pas approché la grande élite des peintres hongrois, leurs conditions de vie sont devenues de plus en plus difficiles et les agents commerciaux rachetaient ses tableaux a des prix misérables.
Après la mort de Márta, c est la nièce à cette dernière qui le prend en charge à Budapest jusqu à son dernier jour comme membre entier de la famille.
Pendant les sept dernières années, il fréquente le regroupement des évangélistes de Gábor Iványi au III. arrondissement, ses visites dans ce temple ont donné un autre sens à sa vie. Une partie de ses centres sera installée dans l enceinte de l église.
Pendant cette période, Il participe à la vie culturelle du 3. arrondissement avec deux expositions, il devient membre de l organisation national des artistes des beaux arts..
2021 août
Rassemblé rédigé par Kata Vég, la nièce à Márta Gross.
Gyorsnézet:
