Szabó-M. László képeiről – tollfestményeiről.
Szabó-M. a kortárs magyar képzőművészet egyik különleges, nagyszabású egyénisége, aki művészeti áramlatokhoz aligha sorolható.
Kísérletező művész, aki sokfélét, sok művészeti ágazatban (festészet, szobrászat, grafika) remek műveket alkotott, minden területen egyaránt kitűnő művészi felkészültséget, akkurátus szakmai igényességet mutatva.
Ugyanakkor mind technikájában, mind látásmódjában senkihez sem hasonlítható, egyéni, mindig megújulóan kreatív művész, aki több évtizedes alkotómunkája során talált rá arra a különleges, ágazatközi műfajra, amit „ tollfestménynek” nevezhetünk.
A szakma grafikusként tartja számon –egyébként valóban kiváló grafikus-, de a rajztechnika alkalmazását is igénylő, festményhatást elérő képzőművészeti munkái messze túllépnek a grafikai mű klasszikus értelemben vett műfaji határain. Ha rápillantunk e képeire, első benyomásunk, hogy finom festményeket látunk (színfolthatásuk erről győz meg minket), ugyanakkor tolla az ecoline következetes alkalmazásával teremti meg ezt az egyedi hatást. Képei sok apró vonalkából (ahogyan a pointilisták festői hatást keltő pontjai) építkeznek, melyek közelről egy feszített alkotói módszert, távolabbról szemlélve pedig egy finom és érzékletes képkészítési technikát mutatnak. Mintha e vonalkák művei kis téglái volnának, melyek sokaságából aztán felépül az egységes hatást képező ház –a kép.
Ám Szabó-M. Lászlót bizonyosan nem a stíluskategóriák egzaktsága foglalkoztatja, hanem művészi áradásának szubjektív építkezése. Tollával képek, festmények születnek, finom és érzékletes színátmenetekkel, hullámzásokkal, szétesésekkel és összeillesztésekkel, sok asszociációval, melyek alkotót, nézőt egyaránt feszültséggel töltenek el (fel!). Szabó-M. képkészítési felfogása nyugodt, ám a képekben belső tagoltságok által létrehozott törésvonalak izgatottsággal telítik képeit. Színei változatosak, ám a művész mindig, még erősebb színértékek alkalmazásánál is figyel arra, hogy képei belső harmóniákat állítsanak elénk.
Szabó-M. műveiben tájak, tárgyak, tereptárgyak hol kontextusából kiragadott részletei, hol különös, szürreális montázsai, hol a teljes homályosságig való távolodás, a személyes látvány élményei jelennek meg. Hol kitágul a tér, hol intimebb szférák felé haladunk, hol csak sejtjük: mit is kíván megjeleníteni a művész, vagy szinte hiperrealista eszköztárral állít elénk egy-egy motívumot, miközben ez a realista (realistának tűnő) megközelítés aztán képes a szürrealizmus meghökkentéséig juttatni.
A művész tollfestményei új, eredeti utakat mutatnak abban a képzőművészeti szcénában, amelyben már mindent és mindennek az ellenkezőjét is feltalálták. Szabó-M. szívós, elmélyült kutakodása, módszere munkái innovatív erejéről győznek meg minket.
Budapest,2008. június.
Szabó-M. a kortárs magyar képzőművészet egyik különleges, nagyszabású egyénisége, aki művészeti áramlatokhoz aligha sorolható.
Kísérletező művész, aki sokfélét, sok művészeti ágazatban (festészet, szobrászat, grafika) remek műveket alkotott, minden területen egyaránt kitűnő művészi felkészültséget, akkurátus szakmai igényességet mutatva.
Ugyanakkor mind technikájában, mind látásmódjában senkihez sem hasonlítható, egyéni, mindig megújulóan kreatív művész, aki több évtizedes alkotómunkája során talált rá arra a különleges, ágazatközi műfajra, amit „ tollfestménynek” nevezhetünk.
A szakma grafikusként tartja számon –egyébként valóban kiváló grafikus-, de a rajztechnika alkalmazását is igénylő, festményhatást elérő képzőművészeti munkái messze túllépnek a grafikai mű klasszikus értelemben vett műfaji határain. Ha rápillantunk e képeire, első benyomásunk, hogy finom festményeket látunk (színfolthatásuk erről győz meg minket), ugyanakkor tolla az ecoline következetes alkalmazásával teremti meg ezt az egyedi hatást. Képei sok apró vonalkából (ahogyan a pointilisták festői hatást keltő pontjai) építkeznek, melyek közelről egy feszített alkotói módszert, távolabbról szemlélve pedig egy finom és érzékletes képkészítési technikát mutatnak. Mintha e vonalkák művei kis téglái volnának, melyek sokaságából aztán felépül az egységes hatást képező ház –a kép.
Ám Szabó-M. Lászlót bizonyosan nem a stíluskategóriák egzaktsága foglalkoztatja, hanem művészi áradásának szubjektív építkezése. Tollával képek, festmények születnek, finom és érzékletes színátmenetekkel, hullámzásokkal, szétesésekkel és összeillesztésekkel, sok asszociációval, melyek alkotót, nézőt egyaránt feszültséggel töltenek el (fel!). Szabó-M. képkészítési felfogása nyugodt, ám a képekben belső tagoltságok által létrehozott törésvonalak izgatottsággal telítik képeit. Színei változatosak, ám a művész mindig, még erősebb színértékek alkalmazásánál is figyel arra, hogy képei belső harmóniákat állítsanak elénk.
Szabó-M. műveiben tájak, tárgyak, tereptárgyak hol kontextusából kiragadott részletei, hol különös, szürreális montázsai, hol a teljes homályosságig való távolodás, a személyes látvány élményei jelennek meg. Hol kitágul a tér, hol intimebb szférák felé haladunk, hol csak sejtjük: mit is kíván megjeleníteni a művész, vagy szinte hiperrealista eszköztárral állít elénk egy-egy motívumot, miközben ez a realista (realistának tűnő) megközelítés aztán képes a szürrealizmus meghökkentéséig juttatni.
A művész tollfestményei új, eredeti utakat mutatnak abban a képzőművészeti szcénában, amelyben már mindent és mindennek az ellenkezőjét is feltalálták. Szabó-M. szívós, elmélyült kutakodása, módszere munkái innovatív erejéről győznek meg minket.
Budapest,2008. június.
Gyorsnézet:
